Száraz és édes? Lehetséges? Igen.

Szerző: Paróczai Márta

A megoldás a borban keresendő. Ha körbejárjuk Lanzarote szigetét és okkersárga, feketés- zöldes színben úszik a táj, akkor biztosak lehetünk, hogy borvidékre érkeztünk. 🙂 Tegnap bortúrát tettünk, két pincészetbe látogattunk el és nagyon finom borokat kóstoltunk (cata de vinos). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak én kóstolhattam szabadon, mert a párom, mivel vezetett, csak egy-egy kortyot ihatott ezekből a mennyei nedűkből.
Hogyan lehetséges, hogy Lanzarote száraz éghajlatán -ahol, mint az előző bejegyzéseimből kiderült, alig esik az eső, évente 3-4X van kiadós csapadék- ilyen finom, édes bor teremjen? A válasz tömören egy szó: Geria. Biztos vagyok benne, hogy bármennyire is jól tud valaki spanyolul, de nem érdekli a borászat, ezt a szót nem ismeri. A „geria” egy lyuk (hoyo), amit a vulkáni kavicsos talaj rétegeibe vájnak. Ennek a közepébe ültetik a szőlőtőkét, és legtöbbször félkör alakú (bár, mint a fotókon is látszik nem feltétlenül ilyen alakú, lehet négyszögletes is) vulkáni kövekből a lejtő irányában kis védőárkot raknak, amely a szél ellen védi a növényt. Az egyik pincészetben azt is megtudtam, hogy találóan „abrigos” -nak hívják ezeket a kis falakat. (kabátkának). A mélyedéseket egymástól 4-5 méterre ássák, így hektáronként igen kevés a tőkeszám, mindösszesen csak 200 és 2000 közötti, viszont a maga a szőlő bőtermésű, nagyszemű szőlő. Ráadásul ezekbe a kis mélyedésekbe a pára is könnyebben lecsapódik, biztosítva a szőlőnek a vizet. A fekete vulkáni talaj pedig nagyon kedvező a Malvasia szőlőnek, mely Lanzarote egyik legkedveltebb borát adja. La Geria „szőlőskertjei” emellett szemet gyönyörködtető tájképet is alkotnak, melyek csaknem művészi szintet érnek el. Mivel védett terület, kizárólag a jelzett ösvényeken lehet közlekedni, a szőlők tölcséreibe tilos belépni. Meglepő volt, hogy az egyik szőlészetben rejtett elektromos csatlakozók voltak az „hoyos”-ok mellett. Hogy miért, azt nem tudtuk megfejteni.
A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy vajon egyszer, vagy kétszer szüretlenek? Az időjárás kiváló, az örök tavasz szigetén járunk….mi is lehet a jó válasz? Mindketten arra tippeltünk, hogy valószínűleg kétszer. De nem. Megkérdeztem az egyik pincészetben, és meglepetésünkre a válasz azt volt, hogy csak egyszer. Általában augusztusban van a szüret, de ebben az évben kicsúszott szeptemberre, mert nem volt olyan nagyon „jó idő”.
A pincészetekben kiváló marketingtevékenységet folytatnak, élvezet ott lenni, nem fontos szakértőnek lenni, élvezet minden perce a látogatásnak. Érződik, hogy a bor és az itteniek nagyon, de nagyon szeretik egymást ☺
Ki gondolta volna, hogy a 17. században Európai uralkodói, nemesei rajongtak a kanári borokért, azonban, amikor a francia, portugál borászok kezdték diktálni az ízlést, mindenki elfelejtette a Kanári-szigetek borait. Ekkor a legtöbb pincészet megsemmisült, tönkrement, csak egynéhány borászat élte túl ezt a nehéz időszakot. Napjainkban a Kanári-szigetek büszkélkedhet a világ egyik legrégebbi és legjobb bortermelésével. A nyolc sziget több mint tíz bortermelő régióval rendelkezik, az egyik ilyen a LA GERIA ☺
Folytatásként egy kis magyarázat azoknak, akiket érdekelnek a szőlőtermésztés rejtelmei. Nálunk, Magyarországon is termesztenek így szőlőt? Igen!
A mediterrán országokban meghonosodott támasznélküli szőlőtermesztést (gobelet vagy kehely, magastörzsű bak) a világ egyik legelterjedtebb és legolcsóbb termesztési rendszerként tartják nyilván. A támasz nélkül termeszthető fajták köre azonban viszonylag szűk. Főként nagyfürtű, termékeny, mereven felálló vesszőket nevelő fajtákat lehet, vagy érdemes külön támberendezés nélkül termeszteni. Hazánkban az összes ültetvény 5-8%-át teszi ki a támasz nélküli ültetvények aránya, melynek formája a karó nélküli fejművelés vagy más néven „gyalogművelés”. Az Alföldön hagyományosan a pontuszi változatcsoportba tartozó fajtákat, mint a Kövidinka, Kadarka termesztik így. Metszéskor tőkénként 2-3 kétrügyes rövidcsapot hagynak az elágazás nélküli tőkefejen. A sorozatos fejremetszéstől a tőkefejelhalás, tőkefejpusztulás gyakorisága nagy, így az ültetvényekben a tőkefej süllyedése gyakran megfigyelhető. A képződött hajtásokat a tenyészidőszak során egymáshoz kötözik, majd a virágzást követően 1,2–1,3 m magasságban visszacsonkozzák. A támasz nélkül nevelt alföldi ültetvények alig gépesíthetők. A termesztés során jelentős kézimunkaigénnyel kell számolni, amit e fagyérzékeny fajták téli fedése tovább tetéz. A nagy hektáronkénti tőkeszám ellenére a gyalogművelésű ültetvények hozama mérsékelt, általában 5–10 t/ha.